A projekt eredetileg egy elhanyagolt és elvadult környéken telepedett meg. Ez elvileg a természetközeli életmód szempontjából üdvözlendő. Rengeteg lehetőség nyílik az úgynevezett haszonvételre, vagyis az erdő-mező adta természetes, vadon növő növények és gombák gyűjtésére a lépten-nyomon kaszálni való mennyiségben felbukkanó mentától a gyermekfej nagyságú óriás pöfetegig- Ám gazdálkodási szempontból nagyon problematikus állapotot jelent. Miután természetes állapotban a zárótársulás az erdő, bármilyen komolyabb – mennyiségileg és minőségileg is kiszámítható, tervezhető – művelési szándék esetén a területet előbb le kell takarítani, és a bokros, fás vegetációt legalább a feltétlenül szükséges mértékben ki kell vágni és szárzúzóval kezelni. Ezután a felszabadult területet el kell simítani, tárcsázni, később pedig rendszeresen legeltetni, kaszálni, művelni kell. A vadak ellen csak az erős kerítés véd, és még az sem minden esetben. Más megoldást nem sikerült találni – különben a nagyszámú szarvas, vaddisznó szó szerint „felfalja-kitúrja” a földet művelni szándékozó ember bármely erőfeszítését.

Kertek, gyepek

Alapvető kérdés, hogy az ökofalu „modern” lakókkal történő betelepülése vajon mennyire tudja megeleveníteni a „régi” falut: azt a lakóhelyet, amely még nem is olyan régen a mai városi életformáknál mindenképpen szervesebben kötött össze embert emberrel, természettel, tájjal, növényekkel, állatokkal. Bár ez a világ elmúlt és a romantikus nosztalgiázásnak nem sok értelme van, tanulni azért tanulhatunk belőle.

Gyűrűfű számtalan adottsága és a lassan 30 éve halmozódó tapasztalatok okán úgy érezzük, lehet ajánlani egy olyan életviteli, vagy gondolkodási modellt, amely kedvezően alakíthatja az itteniek viszonyát a gyűrűfűi termőföldhöz, tágabb értelemben a tájhoz, illetve együttélésük, együttműködésük, egymáshoz kapcsolódásuk formáit.

A gyűrűfűi táj jelenlegi állapota első pillantásra semmit nem árul el arról a potenciális gazdagságról, amit a talaj és éghajlat lehetővé tesz. Pedig sokoldalú földművelés folyt itt korábban, és ennek jelei, maradványai máig felfedezhetőek. A hagyományos kertgazdálkodás (talajforgatás/-lazítás, szerves trágyázás) vagy még inkább annak modernebb változatai, elsősorban a mélymulcsos, permakultúrás kertgazdálkodás biztonságosan megvalósítható itt. Sok zöldségféle hoz kifejezetten gazdag termést. A szó szerint – a lábunk előtt (alatt…) heverő barna erdőtalaj majdnem minden gyümölcs és zöldségfajtánk termesztésére alkalmas, persze eltérő eredményességgel. A dombhátakon azért nem árt mulcsozással, szerves trágyával feljavítani, mielőtt zöldségest telepítünk bele. Az utóbbi időben megérkezett hozzánk az éghajlatváltozás is, ez csapadékos években az erózió, száraz években az aszályos viszonyk kialakulása miatt okozhat nehézséget. Egy biztos: a ház körüli kert segítségével minden itt lakó megtermelheti saját szükségletének egy jelentős részét – a kerítés és testet/lelket erősítő fizikai munka persze elkerülhetetlen lesz hozzá. Még azoknak is erősen javasolt a kert kialakítása, akik eddig nem gondoltak rá, vagy nincs meg a tudásuk, tapasztalatuk. Az itt élők szívesen szolgálnak tapasztalattal, tippekkel, tanáccsal, sőt akár palántákkal, szaporító anyaggal is.

Ma már sok magyar nagyváros panelházai árnyékában közösségi kertet alakítanak ki, amit sok tucatnyi panellakó lelkesen művel, és élvezik a termőföldből, a növényekből kisugárzó életerőt. Mennyivel inkább kell tehát nekünk, egy ökofaluban kertet művelni! Várjuk tehát azokat, akik hagymát, káposztaféléket, salátát, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, tökféléket és céklát, csicsókát, babot, borsót stb. szeretnének termeszteni maguknak. Ma még nem létszükséglet – de könnyen az lehet egy-két emberöltő múlva.  

A kertben a zöldségen kívül gyümölcsöt is lehet termelni. A számtalan hagyományos régi gyümölcsfajta szaporítása ismét megkezdhető, ezért van ültethető csemete is bőségesen. Sokáig megtalálható volt a régiek által ültetett szilvák, naspolyák, birsek, almák némelyike. Ezek ma már kiöregedtek, de a mandulától kezdve a szelídgesztenyéig, sárgabaracktól a cseresznyéig minden termeszthető itt, kiváló eredménnyel. A meszes talajt kedvelő növények azonban kevésbé szeretik az itteni talajt.

A lakótelkeken és kerteken kívül gyepeink is vannak – ez a permakultúrás értelemben vett hármas zóna. Ezek a gyepes domboldalak ember által kialakított kultúrtájak, amelyek biológiai sokfélesége és gazdagsága korábban is messze földön híres volt. Közös felelősségünk ennek a tágabb értelemben vett kultúrtájnak a védelme, megőrzése. Ezt leginkább az itt gazdálkodók tehetik meg. (Máig előfordul, hogy kirándulók, lovasok, nagyokat kurjongatva ugrasztják meg a legelő állatokat, mintha az valami jó mulatság lenne, teljesen érzéketlenül a kiváltott hatás iránt). Minden szereplő számára hasznos együttélésről beszélünk: nemcsak évről évre tiszták, szépek maradnak rétjeink, de cserébe minden gyűrűfűi kert gazdája biztos lehet benne, bármikor kap szerves trágyát, ami manapság már igazi kincsnek számít!

A lakóháztól, a lakótelek szélétől használati szempontból legtávolabbi helyszín az erdő, ez a négyes zóna. A gyűrűfűi emberek megélhetése korábban egyrészt a földművelésből, másrészt viszont az erdőgazdálkodásból származott. Aki tehát teljességben meg kívánja élni a gyűrűfűi tájat, annak valamilyen szinten be kell vonni csodálatos erdőinket is a mindennapi életébe: és persze nagyon széles a paletta – lehet gombát, bogyókat stb. gyűjteni, de lehet tűzifát, szerszámfát is kitermelni, sőt akár profin erdő-gazdálkodni is. Sok gyűrűfűi lett, ide költözése után, valamelyest szakembere az előbbi témáknak – célzottan bátorítunk minden ide költözőt, hogy érdeklődjön és keressen társat, segítőt gombaszedéshez, favágáshoz, bozótirtáshoz, tűzifa készítéshez.

Tág tere van tehát az itt élők számára, hogy a gazdálkodásba beletanuljanak, fejlesszék tudásokat, céltudatos termelői közösségeket alkossanak. Nyilván sokan, sokfélék vagyunk; lesz, aki többet, lesz, aki kevesebbet járul hozzá a területen folyó gazdálkodáshoz. Viszont együtt, egymást segítve nem csak könnyebb, de örömtelibb is lehet a gyűrűfűi élet. Szóljon hát szépen művelt kertekről, körülöttünk élő gazdasági állatokról és okosan hasznosított erdőkről is Gyűrűfű!

Mezőgazdasági lehetőségek

A hosszú távon működőképes mezőgazdaság egyik alapvető feltétele, hogy a földet arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, és amit képes károsodás nélkül elviselni. A másik igen fontos szempont a mezőgazdaság és helyi felvevőpiacának megteremtése, a termelő és fogyasztó közötti hosszú lánc kiiktatása.

Gyűrűfű közvetlen környékén a lösz és löszszerű anyagok mállástermékeiből barna erdőtalajok alakultak ki. A kialakult talajtakarót (a meredek domboldalakon) nagymértékben alakították az eróziós és feltöltési folyamatok különböző formái. Ezért a bozótosok visszaszorítása után általános cél a minél kisebb beavatkozás a jelenlegi struktúrába: a maximális gyepborítottság megőrzése és a lakóterületek körüli területek zártkerti hasznosítása: okszerű talajtakarással, hagyományosan bevált talajkímélő eljárásokkal. A gyepeken kívül kismértékű szántó és gyümölcsös hasznosítás javasolt. Ezek a célok nagyjából teljesültek, hiszen jelenleg a terület mezőgazdasági művelés alatt álló részén főként legelők és kaszálók, valamint két gyümölcsös található. A rendezési terv az egész vízgyűjtő területen tiltja a vegyszeres gazdálkodást.

A gyűrűfűi rendezési terv filozófiájából következik, hogy nagyon sok olyan része van a gyűrűfűi vízgyűjtő területnek, amely kiskerti gazdálkodásra alkalmas, elsősorban saját élelmiszer-ellátás megtermelésére (zöldséges, fás gyümölcsös, bogyósok stb.) vagy pihenési, rekreációs célokra használható. A kiskertekben alkalmazott módszerek a biogazdálkodásban már sok helyen bevált megoldások. Legáltalánosabb a kerti mulcs, az okszerű talajtakarás alkalmazása.

Mulcsozott zöldséges

A kiskerteken kívüli nagyobb területek jellemzően gyepek – ezeken a legeltetés a hasznosítás legelterjedtebb módja. A legeltetett állatfajtával, a létszámmal, a legeltetés technológiájával, illetve ezek kombinálásával befolyásolni tudjuk a terület minőségét. Figyelembe kell venni a vadak (pl. a gímszarvas) legelését és a vaddisznó túrását is, mert Gyűrűfűn ezek az állatok szó szerint együtt élnek a haszonállatokkal. A gyepek túllegeltetésének és az alul legeltetésének egyaránt lehetnek veszélyei. A fentiek miatt legeltetés mellett is szükséges a terület rendszeres tisztítása, kaszálása, szártépőzése, felszínének rendben tartása.

A legelő állateltartó képessége számtalan dologtól függ, de főleg az évszaktól és a csapadék mennyiségétől: tavasszal, ill. csapadékos év során bővebb, szárazságban jóval szűkebb lehet, sőt, aszályban a gyep teljesen ki is száradhat, „kiéghet”.

A hagyományos legeltetési módok mindezt figyelembe is veszik, és a mindenkori állapot függvényében legeltetnek, vagy pihentetnek egy területet. A szakaszos legeltetés keretében a legelőt legeltetési egységekre osztják, amit sokszor karámokkal, kerítéssel, villanypásztorral stb. határolnak. Használata lehetővé teszi az adott időszakban érzékeny gyeprészek kikerülését. A rendszeres legeltetés szinten tartja a legelő táperejét (a legtermészetesebb és leggazdaságosabb tápanyagellátást biztosítva az állatok ürülékével, vizeletével), így hosszú időn keresztül gondoskodik a fűtömeg azonos mennyiségéről. A helyesen hasznosított gyepek számára a legeltetés a fentiek betartása mellett a leginkább környezetbarát tápanyagellátás is egyben.

Cigája juhnyáj legel Gyűrűfűn

Az egyes legelő állatfajok más és más módon legelnek, ezért eltérő hatással vannak a legelőre: A juhok a talajhoz közel rágnak, és a rövid füvű legelőket kedvelik.

Szürkemarha Gyűrűfűn

A szarvasmarha a magasabb, erősebb növényzetet kedveli.

Kecskenyáj Gyűrűfűn

A kecske opportunista módon legel, nem kíméli a tüskés vagy mérgező, más állatok által elkerült növényfajokat sem, ezért jó szolgálatot tehet a fás szárú növényzet terjedésének megakadályozásában.

Szénagyűjtés a középső völgyben

 A legeltetés és a kaszálás eltérő élőhelyek kialakulását eredményezi. Gyűrűfűn gazdasági célból a rétek általában kétszer kaszálhatók, a harmadik növedék már nem érdemes kaszálásra, mert túl kicsi a fű.

Jelenleg négy-öt olyan gazdaság működik a faluban, amely a hagyományos értelemben vett mezőgazdasági műveléshez köthető. A legsikeresebb egy ökológiai mintagazdaság minősítéssel is rendelkező kecskefarm, amely a kecskék tejéből az Európai Unió kívánalmainak megfelelően minősíttetett sajtműhelyben sajtot, túrót, joghurtot és egyéb tejterméket állít elő.

A sajtüzem

Szintén nagyon komoly eredménynek könyvelhető el a fent említett másodlagos erdősülési folyamatok függvényében egy vegyes integrált gazdaság. Ennek alapja egy gyepesített diós, egy gyepesített gyümölcsös, fás-erdős gyepekkel körülvéve. A gyepeket kecskékkel, a dióst, gyümölcsöst birkákkal legeltetik A gazda majdnem pontosan azokat a fajokat telepítette, amelyeket korábban az alapozó tanulmányok is javasoltak: mandula, dió, szilva, kajszi és körte.

A fentieken kívül található még Gyűrűfűn egy házi tejgazdaság (tejelő tehenek) és egy kisebb kecskenyáj. A környezetkímélő gazdálkodás elvei között szerepel az új funkciók felvétele a mezőgazdasági területek hasznosításába, ezek közül eddig egy valósult meg: megépült egy lovastanya, ahol a lovak a falusi turizmus lehetőségeit kihasználó vendégház vendégei számára nyújtanak szórakozást, a tulajdonosnak pedig bevételt, illetve sportcélokra, lovas íjászat céljából tartják őket. Nagyon ígéretes új irány a méhészet, amely két gazdálkodó fantáziáját is megmozgatta a 2010-es évek elején. Sok lehetőséget rejthet még a gyógy-, és illatnövények okszerű termesztése is. A régi Gyűrűfűn nagy területen műveltek szőlőt, komoly pincesor volt; kisebb területeken tehát szőlőt is sikerrel lehetne telepíteni, minden adottságunk megvan erre.

A régi falusi hagyományoknak megfelelően a ház körül is többen tartanak állatot, ápolnak konyhakertet, nevelnek gyümölcsöst. Ezek kisegítő, kiegészítő szerepet töltenek be a táplálkozásban és egészséges élelmet biztosítanak, akár tojásról, répáról, hagymáról, akár saját termésű almáról, körtéről, cseresznyéről vagy szilváról van szó.

Tehéntejből készült házi sajtok

Erdőgazdálkodás

A területhasznosítási tanulmányok mindegyike hangsúlyozta a terület természetes ökoszisztémáinak erdő alkotta zárótársulását, ezért az erdők szerepének meghatározása a vízgyűjtő terület hasznosításában igen fontos feladat. A fa, mint erőforrás az ökofalu építésében és működésében komoly szerepet játszhat. Bár úgy tűnik, a házak építéséhez rengeteg fára van szükség, valójában a Gyűrűfűn épített épületek hosszú élettartamának köszönhetően ez az igény csak igen ritkán (lakott és megfelelően karbantartott ház esetén akár több száz évenként) jelentkezik csupán, ami már egybevethető az erdő felújulásának idejével. Ez különösen igaz akkor, ha a környezetkímélő erdőgazdaság módszereivel, például hosszú ideig tartó fokozatos felújító vágással művelik, és a lakók tűzifaigényét nem más célra is használható, hanem hulladék- vagy méterfával elégítik ki. Ez az alapja a tartamos erdőgazdálkodásnak annak ellenére, hogy az eredeti, emberi beavatkozástól mentes társulásokból ma már semmi nincs jelen.

Az erdők összetétele a természeteshez képest előnytelenül változott, erősen csökkent a kocsánytalan tölgy és a bükk aránya, árnyéktűrése és sarjadzása miatt növekedett a gyertyán és az ezüsthárs, illetve a csertölgy mennyisége. Új fafaj az akác, de előfordul kisebb területeken a nemes nyár és a fekete dió is.

Mivel a terület természetes növénytakarója az erdő, a mezőgazdasági művelés felhagyása óta ebbe az irányba mutató másodlagos szukcesszió indult meg. Az alapítvány célja lehetőleg a természetes állapothoz minél közelebb álló erdőkből tegye lehetővé felhasználható faanyag kitermelését. Szakmai szempontból ez a szálalás, a szálalóvágás, a kis területű természetes felújítóvágások különböző formáit jelenti, illetve eleinte, a kedvező fafaj-összetétel kialakítására mesterséges alátelepítéseket, esetenként fafajcserét is. A túlzott erdősítés azonban a művelhető földek csökkentésével lassítaná a falu betelepülését. Az akác tovább terjedésének megakadályozására az akácosok körül ezüsthárs, mezei juhar, gyertyán telepítése célszerű. Az erdők kezelésével könnyebb a faanyaghoz való hozzáférés is, akár energetikai, akár egyéb célú felhasználásról van szó (például kerítésoszlop vagy tetőanyag). 2016 óta a vízgyűjtőn belül a Szigetvári Erdészet kezelésében álló állami erdőkre is kiterjed egy olyan üzemterv, amely a tízéves elcsúszással megvalósított kis területű véghasználat révén alkalmas arra, hogy fokozatosan ismét a területen őshonos fajok vegyék át az állományalkotó szerepet.

Vadgazdálkodás

Az új vadászati törvény hatálybalépésével 1996 őszén a vadászati jog az állam helyett a föld tulajdonosára szállt át. A törvény azt is előírta, hogy a földtulajdonosok közösségének kell megegyeznie arról, hogy ki gyakorolhassa a vadászati jogot: elvileg lehetőség nyílt rá, hogy – megfelelő birtokviszonyok esetén – maguk a tulajdonosok vadásszanak, illetve, hogy kiadják azt egy erre engedéllyel rendelkező szervezetnek, ami lehet vadásztársaság (egyesületi formában) vagy gazdálkodó szervezet. Gyűrűfű Területén jelenleg a Zalka Máté Vadásztársaság gyakorolja a vadászati jogokat.

Természetvédelem: Gyűrűfű Humánökológiai Rezervátum

Gyakorlati megfontolások alapján úgy tűnt, hogy előnyösebben lehet majd megvalósítani az elképzeléseket, ha az egész vízgyűjtő terület természetvédelem alá kerül. Ez 1996-ban meg is történt, elsősorban nem a területen található élőhelyek és élőlények megóvása érdekében, hanem azért, hogy teret adjon az ökológiai alapokon álló fenntartható településfejlesztési vállalkozásnak, ami Magyarországon az első ilyen jellegű kísérlet volt. Az erről szóló rendeletben Ibafa önkormányzata Gyűrűfűi Humánökológiai Rezervátum néven helyi védettség alá helyezte az egész gyűrűfűi vízgyűjtőt.

Az ennek alapján készült természetvédelmi kezelési terv az erdők, egy kis tó, valamint a farmgazdaságok kivételével az összes többi területre (gyep, szántó, kaszáló, sásos, nádas területek) vonatkozik. Ezek a füves területek antropogén gyepeknek mondhatók, melyek közös jellemzője, hogy az emberi tevékenység alapvetően megváltoztatta a terület ökológiai viszonyait (fajkészlet, domborzat, vízháztartás, tápanyagtartalom stb.). Bár a gyűrűfűi természetvédelem elsősorban nem a nagy értékű fajok élőhelyvédelméről szól, azért sikerült több értékes madárfajt is megfigyelni a területen: a darázsölyvet (Pernis apivorus), gyurgyalagot (Merops apiaster), harist (Crex crex), rétisast (Haliaeetus albicilla), a vízgyűjtőn kívül pedig fekete gólyát (Ciconia nigra). Az ökofalu koncepciójának sikerét bizonyítja, hogy a 2006 és 2008 között szervezett Magyar Biodiverzitás Napok során egy mindössze egy négyzetkilométer kiterjedésű mintaterületen a harmadik alkalom során az ökofalu határában azonosított fajok teljes száma 3342 lett, közöttük olyan ritkaságszámba menő és szigorúan védett fajok is szerepeltek, mint a keleti lápibagolylepke (Arytrula musculus). Ez világosan bizonyítja, hogy a természetben előforduló élőlények sokféleségének megőrzése egyáltalán nem áll ellentétben a megtelepedett ember igényeinek kielégítésével, ha az utóbbit megfontoltan és módjával tesszük.

A Biodiverzitás Nap ismertetője