Gyűrűfűn az építkezés szabályai nagyon sajátosak. Az ökofalu rendezési tervének kialakításánál alapelv volt, hogy a környezetbarát technológiákat előnyben kell részesíteni. Ezért főként csak természetes anyagok használhatók. A lakóházak többsége döngölt földből vagy vályogból épült, egy szalmabála ház van. A hagyományos technológiák széles köre megtalálható itt: döngölt fal, vályogtéglából emelt falazat, csömpölyeges falépítés. A falakra nem vakolat került, hanem a hagyományos tapasztás. A 90-es évek végén sajnos már kevés kőműves tudott tapasztani, az ökofalunkban ezért könyvekből okosodva többnyire maguk a házépítők végezték el ezt a munkát. Hál’ Istennek ma már ismét egyre többen választják a földépítés valamely formáját, és az ezzel kapcsolatos fortélyokat tanfolyamokon is el lehet sajátani.

További különlegesség, hogy a házak többségében komposzt toalett található. A komposzt toalett több, mint nagyszüleink pottyantós árnyékszéke. Ezek nem az udvarban, hanem a házakban vannak, a szagokat cellulózban gazdag növényi anyagokból készült alom hozzáadásával, valamint ventillációval küszöböljük ki.

A szennyvíztisztítás is sajátos: nincs csatornázás, mindenki maga tisztítja a szennyvizét gyökértéri szennyvíztisztítóval.

A házak tájolása úgy történik, hogy minél több napsütés jusson be télen, és szinte mindenhol van télikert, amely csökkenti a fűtési költségeket.

Az áramtermelést több házon napelem biztosítja. Nincs vízszolgáltatás sem, a lakók saját kutakból nyerik az ivóvizüket. Ezért elmondható, hogy a gyűrűfűi házak egy része teljesen, más porták részben rezsimentesek.

Télikert: a napsütés passzív hasznosítása, egyben kilátás a csodás tájra.

Gyökértéri szennyvíztisztítás: látszatra csak egy nádas

A napelem a környezettudatos építkezés és életmód szerves része. Gyűrűfűn kötelező az energiatakarékosság, ezért az országos átlagnál jóval több a napelem.