Biodiverzitás alatt az élőlények sokféleségét értjük. Mit is jelent ez a gyakorlatban?

A Magyar Madártani Egyesület és a Gyűrűfű Egyesület 2006-ban közösen szervezte meg az „I. Magyar Biodiverzitás Nap”-ot. 24 kutató 24 óra alatt egyenként gyűjtötte be az állatokat, illetve sok csapdát is felállított: sátorcsapdát nappali repülő rovaroknak, fénycsapdát az éjszakaiaknak, közel száz talajcsapdát a földfelszínen mozgó rovaroknak, pókoknak és emlőscsapdát a rágcsálóknak, rovarevőknek. A kutatók csoportja az előzetesen becsültnél is többet, összesen 1656 többsejtű élőlényt, állat-, növény- és gombafajt határozott meg a Szentléleki völgyben, a mindössze egy km2 kiterjedésű mintaterületen. A felmérés meglepetésekkel is szolgált. A nagy tűzlepke, a sárga gyapjasszövő és a díszes tarkalepke Natura 2000-es jelölőfaj, jelenlétükről Gyűrűfű környékén eddig nem volt adat. Egy nagyon ritka zengőlégyfaj (Diptera, Syrphidae) is került listára, ennek eddig összesen három magyarországi lelőhelye volt ismert.

2007-ben a II. Magyar Biodivezitás Napon megismételték a felmérést, ezúttal 30 kutatóval. A következő csoportokat vizsgálták a szakértők: növények, gombák, emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, puhatestűek, bogarak, molylepkék, poloskák, százlábúak, pókok, kabócák, kérészek, álkérészek, tegzesek, lepkék, recésszárnyúak, legyek, szitakötők, ászkák, vízi gerinctelenek, egysejtűek. A talált fajok száma az előző évben találtakkal együtt 2162, és olyan ritkaságok kerültek elő, mint a hegyi szitakötő.

A 2008-ban szervezett harmadik alkalom során pedig az ökofalu területén azonosított fajok teljes száma 3342-re nőtt, közöttük olyan ritkaságszámba menő és szigorúan védett fajok is szerepeltek, mint a keleti lápibagolylepke.

A három év eredménye tehát: 3342 féle állat és növényfaj, ami világviszonylatban is jelentős sokszínűség. Ezzel igazoltuk, hogy az emberi jelenlét nem kell feltétlenül a sokszínűség rovására menjen, sőt adott esetben még segíthet is megőrizni a természetes diverzitást.

Ritkaságaink:

tüskés sörénygomba (Hericium cirrhatum), mely egyike hazánk kevés számú védett kalaposgombájának. Eddig Magyarországon csak az Északi-középhegységből volt ismert előfordulása.

kabócák: Orosz András a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa két olyan kabócafajt gyűjtött be, melyeknek ez volt az első magyarországi előfordulása. Közülük a magyar névvel nem is rendelkező Balclutha rosea mediterrán elterjedésű faj, és legészakibb előfordulását eddig Albániában jegyezték le.

drávai ugrópók (Phintella castriesiana, ill. Telamonia castresiana): Szinetár Csaba és Kovács Péter a pókok körében szintén találtak egy olyan fajt, mely eddig csak Gyűrűfűtől délre volt ismert. Az 5-6 mm hosszú, karcsú alkatú drávai ugrópók szokatlanul világos alapszínével tűnik ki családjának kárpát-medencei képviselői közül.

hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentata): Tóth Sándor, a zirci Bakony Természettudomány Múzeum nyugalmazott igazgatója talált rá a valóban ritkaság számba menő ritka hegyi szitakötőre. A szitakötők közül egyedül ez fokozottan védett.

keleti lápibagoly lepke (Arytrura musculus): Talán mind közül a legnagyobb fogást a keleti lápibagoly-lepke hozta, melyet Uherkovich Ákos pécsi entomológus fogott meg, a falu alatt húzódó patakparti égerligetben. Ez az igen ritka lepkefaj Közép-Európa keleti felétől az Urálig szórványosan megtalálható. Fokozattan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Hegyi szitakötő

Díszes tarkalepke

Keleti lápibagoly lepke

Nagy tűzlepke

Sárga gyapjasszövő

tüskés sörénygomba (Fotó: Szajkó Attila)

Zengőlégy