Ha egy szakmai munka eredményességét a sajtóban szereplés gyakoriságával és pozitív visszhangjával lehetne mérni, akkor a gyűrűfűi kísérlet mindenképpen előkelő helyen szerepelne és komoly tekintélyre tenne szert. Miután azonban nem ez a helyzet, ezért itt csak jelzésértékűnek tekintett idézeteket közlünk az évek során készült újságcikkekből, amelyek ha mást nem is, de dokumentálták a fejlődési folyamatot, ahogyan egy „zöldmezős” beruházásból lassan formálódó településkezdemény válik.

Ahogyan a társadalmi figyelem középpontjában is akkortájt a környezetvédelmi kérdések szerepeltek, a sajtó érdeklődése is a projekt indításakor, a kilencvenes évek elején volt a legnagyobb. Egymás után születtek az újságcikkek és tévériportok „a bátor kezdeményezőkről”, „falualapítókról” és „úttörőkről” akkor, amikor még csak a terveket lehetett elmesélni, látszani nem sok látszott. Ahogy megtörtént az áttörés, és már volt is mit nézni, egyre-másra épültek a házak, a sajtó figyelme lankadni látszott, és az egyre jobban átpolitizálódó közéletben a pozitív híreknek nem volt keletje. A Dunántúli Napló azonban a kezdeti fanyalgás után („Akadály még mindig van: a pénzhiány. Pedig a terület nagyon olcsó volt…” 1992) folyamatosan közölt cikkeket a projekt helyzetéről, amelyek hangneme idővel egyre barátságosabbá vált: „Szelíd völgyben kemény akarat” (1993), „Mondhatnánk: milyen régi ötlet ez. Gyűrűfű esetében azonban: mennyire új és milyen remek ötlet!” (1994). Hollós László televíziós szerkesztő pedig rendszeres riportjaival, sőt önálló portréfilmjével is folyamatosan nyomon követte az eseményeket. A médiaérdeklődés eredményeképp az 1992 és 2006 közötti időszakban kizárólag újságcikkek olvasása által is többé-kevésbé nyomon lehetett követni a projekt alakulását.

„Ülök a motorháztetőn, lábam a nyakamban, és kitör a frász. Szügyig érő kátyúkba huppanunk, a kerék kipörög a nyúlós sárban, alattunk az UAZ gyanúsan hörög, lámpája valóságos fényorgona… A platón még négyen kapaszkodnak, orruk kékre fagy a hidegtől. Béla szerint ez az út a jövőbe visz. Lehet, de ahhoz, hogy ő és a többiek végigmenjenek rajta, pokoli elszántság kell…” (Sombor 1992)

„Éles forduló után félig kész épületre bukkanunk. Ez az úgynevezett zsilip. Leginkább összelapított török fürdőre emlékeztet: nejlonnal letakart, földtéglákból épített boltíves folyosók futnak a központi kupola felé. Odabent szakadt tornacipők, lyukas kalucsnik lógnak a tartógerendákról fűzőikkel átvetve… A telepes élet napjairól merengünk… Lehetnénk-e gyerekek, hogy nem ismerjük G.I. Joe-t, nem simogathatjuk Barbie varázshaját, nem játszhatunk Legóval? Szégyellnénk-e, ha barátunk egy vakond vagy giliszta?” (F. Tóth 1995)

„Áll már egy közösségi épület, ennek fölépítése kovácsolta össze a társaságot… Négy magánház építéséhez megvan az engedély, kettőnél már meg is kezdődött, a többinél pedig jövőre indul az építkezés.” (Juhász E. 1997).

„Hatalmas, gyönyörű, fatornácos épület. A falak fél méter vastagok, sárga földből készültek fazsaluba döngölve…” (Cseri 1998)

„Oláhné kis kemencéből veszi ki a frissen sült, illatos, minden bizonnyal biokenyeret. A többiek épp a vályogtégla-készítés rejtelmeibe avatják be, nagy sártaposások közepette, az ez ügyben nem épp elsőrendűen tájékozott riportert.” (Szilágyi 1998)

„Az elmúlt tíz év alatt nyolc család telepedett le, megközelítőleg harminc fő… Van, akinek kecskefarmja van, biominősítésű sajtüzemmel, van, aki tehenekkel, más biokertészettel foglalkozik. De találkozunk itt iparművésszel, programozóval és szakfordítóval is.” (Szendi 2001)

„Márta végigvezet minket a kétszintes házon, közben elmagyarázza az ökológiai szisztéma szerint működő vízkezelés lényegét: a kútból nyert vizet a múlt és a jövő érdekes keveréke melegíti fel: nyáron napkollektor, télen pedig kemence. A komposzttoalett fűrészporral működik, így a szennyvíz nem tartalmaz fekáliát, ülepítés után nádágyba kerül, ott a gyökerek megszűrik, majd a reflektáló tóba folyik, hogy ott visszaverve a napsugarakat a télikert-nappali hatalmas üvegfalán át melegítse a házat.” (Simon 2001)

„A környékbeli nagyobb és könnyebben megközelíthető falvak lakói bogaras különcöknek nézték őket, amiben lehetett is valami, de aztán elkezdték tisztelni a bogaras különcöket, akik jó küllemű házakat emeltek, parcelláztak, újraművelték a földet, a völgyet rendbe rakták, az utakat megszórták kővel, kutakat ástak-fúrtak, gazdaságokat hoztak létre, megteremtették a helység közigazgatását (Gyűrűfűn ma részönkormányzat működik).” (Balavány 2006)

Bár a média figyelme talán egy kicsit lankadt az utóbbi időkben – de az is lehet, hogy csak a hírforrások bősége miatt tűnik így –, a nyomtatott és elektronikus sajtó továbbra is rendszeresen foglalkozik az ökofaluval. Ma már az interneten önálló Wikipédia-szócikk található a faluról, igaz, igen szűkös és kicsit pontatlan információkra alapozva, de jószándékúan és tárgyilagosan. Cikkek, televíziós műsorok, interjúk és egyéb jelenlét pedig szinte folyamatos, minden médiában, különösen az interneten. A megjelenő cikkek túlnyomó többsége pozitív fejleményként értékeli az itt folyó munkát. Akadnak, amelyek egy-egy család életét körüljárva igyekeznek bemutatni, milyenek lehetnek itt a hétköznapok, mások az egyetemi gyakorlat élményeit írják meg sajtótermék formájában, illetve egy azóta már megoldódott problémáról, például a távközlési hiányosságokról tudósítanak, részletesen feltárva az itt lakók terveit is ezek leküzdésére. Még külföldön is jelent meg cikk a faluról. Akad olyan is, amelyik a gondokat, a közösségi élet visszásságait, a szervezési problémákat tűzi tollhegyre, vagy éppen a régi Gyűrűfű emlékeinek felidézésével értékeli az elmúlt húsz év sikereit. A legjobban sikerült cikkek pedig átfogó és tárgyilagos képet adnak a rendkívül szerteágazó kérdéskörről, ami egy ilyen vállalkozással jár. A televízióban, rádióban is számos riport foglalkozik Gyűrűfűvel. Itt van egy riport a kezdetekről:

A szövegben idézett szerzők:

Balavány György (2006): Kecskejoghurt. Versenyen kívül – Ökofaluban lakni teljes szemlélet és életforma váltással jár. Magyar Nemzet Hétvégi Magazin, február 4. szombat, 25–29.

Cseri László (1998): Falu épül a semmiben. Dunántúli Napló, június 8. hétfő, 4.

F. Tóth Benedek (1995): Kiút. Tavaszzöld tudósítás Gyűrűfűről. 168 óra, VII. évf. 13. sz., április 4. 22–23.

Simon Judit (2001): Még nem ökofalu. Gyűrűfű, a világ vége. Heti Válasz, 1. évf. 16. sz. 1–6.

Sombor Judit (1992): Új honfoglalók. Kurír, november 29.

Szendi Edit (2001): A világ végén újra kezdték. Országjáró, II. évf. IV. sz., július–augusztus 11.

Szilágyi Jenő (1998): Gyűrűfű feltámad. 168 óra, X. évf. 29. sz. 1998. július 21. 36–37.

Az újrakezdés óta megint kicsit jobban ránk irányul a média figyelme:

1. Gyűrűfű a Duna tévében 2020 karácsonykor:
https://mediaklikk.hu/video/partitura-kaposvar/?fbclid=IwAR1dkkT8dV7ScdXu4Aa4MWn7-wfpySPDI1P-dcNGGFYoNbDHaN4bO-Zge3E

2. Gyűrűfű a TV2 Mokkacino című műsorában 2021. májusában:
https://tv2play.hu/mokka/egy_teljesen_elneptelenedett_falubol_lett_az_elso_magyar_okofalu?fbclid=IwAR00mqDBJb3aFBo9dlshoauKKYcWQyHyukI0zZpbCyG5d5q-palbNmmPaxs

3. Beszélgetés a Klubrádió, Zöldklub című musorában 2021. októberében:
https://www.klubradio.hu/archivum/zoldklub-2021-oktober-29-pentek-1500-20847

4. Újlaky István: Csábító ökofaluban élni a természetben (2022.09.26.)

https://player.hu/eletmod/gyurufu-okofalu

5. Kossuth Rádió 2022. október 10. 20:30: Kovács Alinda beszélget Borsos Bélával

6. Heti Napló Sváby Andrással: Kakasháború kettő! Kukurikú újratöltve. Riport az állattartásról Gyűrűfűn.

Népszerű videók felfedezése | Facebook