Ez a Gyűrűfű már nem az a Gyűrűfű, amely az 1960-as évekig volt.

Minden településen van egy folytonosság: találhatók régi parasztházak, felújítottak, új építésűek. Vannak, akiknek az ükapjuk is abban a faluban élt, és vannak friss betelepülők.  Ez alól Gyűrűfű teljesen kivétel, mert hajdani lakói mind elköltöztek, és még a házakat is lebontották. Amikor a 90-es években az újra betelepítése felvetődött, már sem házak, sem utcák, sem áram nem volt. Mindent elölről kellett kezdeni.

Pedig igen régi településről van szó, a Gyűrűfű falunév már a XIV. században felbukkant. Amennyire tudni lehet, folyamatosan lakott kistelepülés volt, legtöbben a XX. század elején lakták, ezt követően lassan, de csökkent az itt élők száma. A múlt század hatvanas éveitől kezdve a rendkívül felgyorsult az elvándorlás. Az utolsó család 1970-ben hagyta el a települést. Elköltözésük okai szerteágazóak voltak. Megszűnt az iskola, és így már 6 éves kortól kollégiumba kellett menni a gyerekeknek. A termelőszövetkezet a távoli Szentlászlóhoz csatolták, így alig volt munkalehetőség. Csak földút vezetett ide, a közlekedés nagyon nehéz volt. Ahogy csökkent a népesség, úgy szűnt meg minden szolgáltatás, a bolt is bezárt. A falu elnéptelenedése olyan gyors és látványos volt, hogy szociológusok, újságírók kutatták az okait, fotósok keresték fel a rohamosan pusztuló szellem-falut. Még filmet is forgattak a helyszínen Holt vidék címmel, Törőcsik Mai főszereplésével.

Az 1990-es évek elején a területre látogató lelkes környezetvédők már alig találták a hajdani falu nyomait. Csak a temető maradt a régen gazdag, virágzó településre emlékeztetve.

A harangláb és az iskola épülete a régi Gyűrűfűn.
Hihetetlen, de 30 évvel a fotó készítése után már nyoma sem maradt, csak néhány tégla- és földkupac. 

Fuszenecker Ferenc 1981-ben fényképezte le, ahogyan a még álló vályogfalakat eldózerolják. Az építőanyagként még felhasználható cserepet, tetőszerkezetet már korábban elvitték, felhasználták. A fák, bokrok gyors ütemben vették birtokba az elhagyott falut.

A sűrű bozótból még a mai napig is elő-előbukkan a múlt egy-egy emléke: például egy tűzhely…

A temető őrzi a sok évszázados falu emlékét. Néhány sírhoz visszajárnak a még élő rokonok.

Emléktábla hirdeti: az új Gyűrűfű lakói tisztelettel emlékeznek a régi falura.